Ha a rovarok választhatnának, hogy melyik az a növény, amely beporzásáról rendszeresen gondoskodnának, akkor valószínűleg a levendula mellett döntenének. A levendula ugyanis nemcsak gyönyörű lila virágával, hanem méhek, darazsak, legyek, pókok, katicabogarak, szöcskék, sáskák, poloskák és kisebb csigák kedvencei is. A nektárja olyannyira ízletes, hogy a rovarok örömmel tartózkodnak a levendulamezők területein.

Természetesen a kapcsolatot a kölcsönös előny jellemzi, mivel a nektárfogyasztó rovarok beporzók is egyben, így a nektárért cserébe elvégzik a megfelelő mértékű beporzást is.

A levendula az árvacsalánfélék családjába tartozó növénynemzetség 39 fajjal és több hibrid fajjal. Őshonos Európában; megtalálható az Atlanti-óceánban fekvő Zöld-foki Köztársaság szigetcsoportjaitól és a Kanári-szigetektől DK-Európán keresztül Észak- és Kelet-Afrikában, a Mediterráneumban, DNy-Ázsián keresztül DK-Indiáig. A nemzetség sok tagja kerti dísznövényként ültetett a mérsékelt éghajlaton, felhasználják továbbá fűszerként, és a belőle kivont illóolajat számtalan kozmetikai termékben. Az 1700-as években került Magyarországra.

A nemzetség egyéves vagy néhány évig élő évelő fajokból, félcserje vagy cserje termetű növényekből áll. A levél alakja változatos a nemzetségben: néhány termesztett fajnál egyszerű lándzsás; másoknál szárnyas, néha többszörösen szárnyas és tagolt. A legtöbb faj levelei finom szőrökkel fedettek, amelyek az illóolajat tartalmazzák. A virágok örvökben állnak, a virágzati szár a levelek fölé emelkedik. Néhány fajnál murvalevelek is megfigyelhetők. A virágok színe kék vagy lila, a vadon előforduló fajoknál ritkán feketés lila vagy sárgás. A csésze csöves. A párta is csöves, általában 5 karéjos.

A fotó forrása: Medineservice / Pixabay

Termesztésben leggyakrabban a közönséges levendulával találkozhatunk. Számos nemesített fajtája van. Mivel a fajtákat világszerte ültetik kertekbe, a természetes elterjedési területükön kívül is megtalálhatók vadon.

A levendula fajok legjobban száraz, jó vízelvezetésű homokos vagy kavicsos talajokon fejlődnek teljes napsütötte fekvésben. Nincs különösebb trágyázási igényük. Magas páratartalmú helyeken a gyökerek hajlamosak a rothadásra gombafertőzés következtében.

A levendula fómás betegsége erősen károsíthatja a növényt. Május végétől a fertőzött hajtások lehervadnak, majd elhalnak. Az idősebb, fertőzött szárrészekről a bőrszövet szürke pikkelyekben leválik. Védekezés: a fertőzött részeket meg kell semmisíteni; dugványokat csak az egészséges tövekről szabad szedni.

Néhány esetben a levendula fajok inváziós fajokká válhatnak; például Ausztráliában a Lavandula stoechas gyorsan terjed; szerte az Ausztrál kontinensen előfordul; és 1920 óta Victoria államban káros gyomnövényként tartják számon. Spanyolország egyes részein szintén gyomnövény.

Forrás:

wikipedia

Felső kép: castleguard / Pixabay