A MÉHEK NAPJÁT 1994-től az Országos Magyar Méhészek Egyesületének (OMME) kezdeményezésére április 30-án ünnepeljük Magyarországon, mivel ez idő tájt teljesedik ki az élet a kaptárban. Hazánkban sajnálatos módon alacsony a mézfogyasztás, ezért a méhek napja nem titkolt célja a méz és a méhészeti termékek megismertetése és megkedveltetése. E napon országszerte mézkóstolókkal, kiállításokkal, filmvetítéssel, játszóházzal várják a méhészek az érdeklődőket.

A fenti dátumtól eltér a méhek világnapja időpontja, amelyet az Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ) döntése értelmében május 20-án ünneplünk, 2018-tól. Az ENSZ ezzel a méhészek helyzetére és fontosságára hívja fel a világ figyelmét. A május 20-ai dátum egyáltalán nem véletlen. 1734-ben, e napon született ugyanis az európai méhészet kiemelkedő alakja, az első osztrák méhészeti iskola egykori vezetője, a szlovén származású Anton Jansa. Jansa a Habsburg udvar bécsi egyetemének a méhészkedés tudományát oktató tanára volt. Munkásságának fontosságát már akkor felismerték és nagyra becsülték. A javaslat egyébként Szlovéniából érkezett, ahol a méhészkedés jelentős hagyományokkal rendelkezik, és ahol minden kétszázadik szlovén foglalkozik méhészettel. Ez a legmagasabb arány az egész világon!

Azt mondják, ha védjük a méheket, akkor óvjuk a természetet is! Manapság a méhek a világ legfontosabb élőlényei. A méhek repülő rovarok, amelyek közeli rokonságban állnak a darazsakkal és a hangyákkal. 2010-ig kb. 20 000 fajukat írták le; tényleges fajszámuk ennél jóval nagyobb.

Poszméh. A fotó forrása: commons.wikimedia.org

A méhek ősei a szitásdarazsakhoz hasonló fajok voltak, és ennek megfelelően más rovarokra vadásztak. A ragadozó, húsfogyasztó életmódról feltehetőleg akkor váltottak pollengyűjtésre, amikor viráglátogató, pollenfogyasztó rovarok lettek zsákmányállataik, és a darazsak lárvái a pollennel borított rovarokat fogyasztották el. A legősibb, bizonyítottan méh fosszília sokáig egy 96–74 millió éves, borostyánba zárt Trigona (Cretotrigona) prisca volt a korai kréta korból, és alig különbözött a ma élő Trigona fajoktól. 2006-ban egy burmai borostyánból egy kb. 100 millió éves fosszília is előkerült. Ennek egyes tulajdonságai (pl. a hátsó láb alakja) még a ragadozó darazsakra emlékeztetnek, mások (pl. az erősen szőrös test) már a méhekre jellemzőek (Sárospataki).

Kialakulásuk nagyon gyorsan követte a zárvatermők megjelenését. A növények beporzását már a méhek megjelenése előtt többféle állat segítette, ők azonban kifejezetten ebbe az irányba fejlődtek, és minden más rovarnál sokkal hatékonyabbá váltak.

Pollent gyűjtő méh. A fotó forrása: Jon Sullivan / wikipedia

A méhek a nektár és a pollen fogyasztására adaptálódtak; ezekből nyerik az energiát és a fehérjéket. A pollen többségével lárváikat etetik.

Teljes átalakulással fejlődnek. A petéből kikelő lábatlan, kukacszerű lárva a nyű. A biztonságos környezethez alkalmazkodott lárvák növekedve többször vedlenek, majd bebábozódnak. A kifejlett egyed (imágó, azaz a méh) a bábból kel ki. Genetikai tulajdonságaik viszonylag jól védik őket a közeli rokonokkal párosodás hatásai, azaz a beltenyészet ellen (Vásárhelyi).

Kulcsszerepet játszanak a növények beporzásában, ők a virágos növények legfontosabb beporzói. Gyűjtenek pollent és nektárt is; ebben jelentős szerepet kapnak a lábaikon kialakult speciális szervek. A nektárt gyűjtő egyedek is poroznak be növényeket, de a pollent gyűjtők sokkal hatékonyabb beporzók. Újabb elemzések szerint az emberiség élelmiszer-termelésének mintegy harmada függ a rovarok beporzó tevékenységétől, nagyrészt a méhekétől.

A mezőgazdaságban közvetlen szerepet is betöltenek, különösen a domesztikált háziméh, ami sok országban a legfőbb méztermelő. Sok egyéb fajt, mint például a faliméhet intenzíven szaporítanak beporzó tevékenységük miatt.

A legtöbbjük az összes virágból gyűjt pollent, de akadnak egy-egy növényre szakosodott fajok is. A pollent és a nektárt többnyire összekeverik, és így eleinte folyékony, de megkeményedő tartalék élelmiszertömeget hoznak létre. Ezt aztán megformálják, és a lépekben tárolják. Az így megtöltött sejtekbe helyezik petéiket, majd lezárják azokat.

Egy lép. Jól láthatóak a lárvák. A fotó forrása: Waugsberg / wikipedia

A virágok meglátogatása sok veszélyt hordoz magában: karolópókok, gyilkospoloskák és különféle madarak vadásznak rájuk. Tizedelik állományukat a vegyszerek is — ezek vagy közvetlenül az élőlényekre hatnak, vagy táplálékukra.

Mozgáskörzetük általában csak néhány száz méter, ezért populációikat különösen veszélyezteti élőhelyeik feldarabolódása (Vásárhelyi).

Egy kisebb alcsoportjuk, a fullánk nélküli méhek csak állati tetemekből táplálkoznak.

Forrás:

oszk.hu

fonyod.hu

wikipedia

Felső kép: pixabay