Hűséges segítői a beporzásban a méheknek a lepkék, amelyek az ízeltlábúak törzsében a rovarok osztályának utolsóként kifejlődött rendje. Mai írásomban az ő életüket ismerjük meg jobban.

Az első primitív éjjeli lepkék a jura időszak elején, kb. 190 millió éve tűnhettek fel. Mintegy 150 000 fajukat írták le; ezek közül Magyarországon körülbelül 3500 él – ezek körülbelül 45%-a nagylepke és 55%-a molylepke. Méretük meglehetősen változatos: a kifejlett példányok szárnyainak fesztávolsága néhány mm-től 30 cm-ig terjed. Ivari kétalakúságuk a test vastagságára, a szárnyak jellegére is kiterjed. Főleg a felnőtt állapotban nem táplálkozó fajoknál gyakori, hogy a nőstény a hímnél kevésbé mozgékony, az ilyen nőstények szárnya el is csökevényesedhet.

A fotó forrása: Leonardo Jarro / Pexels

A lepkék teljes átalakulással fejlődnek; polypod lárvaalakjuk neve hernyó. A hernyók elsődlegesen szárazföldiek. Általában növényi anyagokkal táplálkoznak, tehát növényen vagy növényben élnek. A növényt kívülről rágják, vagy szárban, levélben „aknáznak”, azaz járatokat, alagutakat rágnak. Egyes, kis testű fajok teljesen a levélben fejlődnek ki, úgy, hogy az alsó és felső epidermiszt is érintetlenül hagyják. Sok faj hernyója egy-egy tápnövényre specializálódott (monofág), mások (oligofág hernyók) csak néhány növényen élnek meg, és vannak olyanok, amelyek szinte egyáltalán nem válogatósak (polifágok). Főleg a monofág hernyók, ha elszaporodnak, nagyon gyorsan szinte teljesen letarolhatják tápnövényüket egy-egy területen, mert hihetetlenül gyorsan nőnek, és ehhez rengeteg táplálékra van szükségük.

Akad néhány avarral táplálkozó faj, sőt hangyákkal együtt élő, ragadozó, illetve levéltetveket pusztító hernyók is léteznek.

A kikelő kis hernyók legtöbbjének első tápláléka az üres peteburok, majd 2–12 vedlés után érik el a megfelelő méretet. Egyesek pár hét alatt kifejlődnek, míg főleg a hegyekben élő fajok akár két évet is élnek a bábozódásig. Egyes hernyók különböző anyagokból házat vagy zsákot készítenek testük védelmére, és abban élnek. Bizonyos fajok, mint például a vízlepkék hernyói a tegzesekhez hasonlóan a víz alatt élnek.

A növekvő hernyók a bábállapot elérése előtt többször vedlenek. A vedlés előtt az addig mohón táplálkozó hernyó elveszti étvágyát, és nyugalmi helyzetbe dermed. Miután az exuviális folyadék kellőképp elkülönítette egymástól a régi és az új kültakarót, ütemesen összehúzódva és kinyújtózva felrepeszti, majd ledobja magáról az exuviumot.

A hernyók az átalakuláshoz gyakran gubót szőnek. A bábot némely fajok egy-egy szállal valamilyen növényhez erősítik, a legtöbb azonban a talajban, fakéreg vagy kövek alatt alakul át.

Számos lepke (imágó) kiválóan idomult környezetéhez úgy, hogy felvette annak színezetét, illetve valamilyen, az adott környezetben gyakori vagy jellemző tárgyat, élőlényt utánoz. Egyes lepkék olyan színűek, mint az a fatörzs, amelyen pihenni szoktak, mások fullánkos hártyásszárnyúra, falevélre stb. emlékeztetnek – a feltűnő pápaszemes lepkék szemfoltjai például ragadozó madár szemére.

Egyes fajok nappal repülnek, mások éjszaka. A nappali lepkék többsége élénk színű, az éjszakaiak többnyire barnásszürkék.

Az imágók pödörnyelve csak folyadék (érett gyümölcsök, harmatcseppek, virágok nektárja, fák kicsorduló nedve stb.) felszívására alkalmas. Némely fajok ürülékre vagy rothadó, erjedő anyagokra specializálódtak. Sokuk imágója egyáltalán nem táplálkozik.

A fotó forrása: Flickr / wikipedia

Habár a méhek a legismertebb beporzók, de a lepkék is segítik a virágos növények szaporodását úgy, hogy beporozzák azt. Amikor egy lepke rászáll egy szép virágra, hogy nektárt fogyasszon, akkor a virág pollenje rátapad a testére, és amikor átrepül egy másik virágra, akkor a port továbbszállítja. A lepke számára főként az erős illatú virág a vonzó, vörös, vagy sárga színben, mert ezek általában nagy mennyiségű nektárt termelnek.

Ráadásul a lepke szép látványt nyújt a kertben, így nézni is öröm őket.

Forrás:

wikipedia

Felső kép: ROverhate / Pixabay