Magányosan élő méhek, 6. rész
Sorozatom egy újabb művészméh megismerésével folytatódik. Mai írásom főszereplője: a kék fadongó.
A kék fadongó Európa egyik legnagyobb termetű méhfaja. Nemcsak Európában, hanem Ázsiában is őshonos; elterjedési területe Európától Kína középső részéig húzódik, a 30. szélességi foktól északra. India északi területein is előfordul. Nyugat-Európában a faj terjeszkedik. 2006-ban a Brit-szigeteken is megjelent.
A fotó forrása: / wikipedia
A Xylocopa nemzetség legtöbb fajához hasonlóan a kék fadongó is korhadó fákba készíti fészkét. Sokakat megrémisztő külleme és mérete ellenére viszonylag szelíd állat, nem különösebben agresszív, csak akkor támad, ha kényszerítve van. Egyébként nyugodt, barátságos természetű rovar, egészen közelről figyelhetjük anélkül, hogy támadásától kellene tartanunk. Teste első ránézésre feketének látszik, de jobban megfigyelve fémes lilás színt láthatunk rajta, kékes árnyalattal, szárnyai is sötétkékes lilás színben tündökölnek. A hím és nőstény egyedek nagyjából azonos tömegűek, egy kifejlett példány 2,5-3 centiméteres is lehet, de vannak olyan fajok közöttük, akik külalakra megkülönböztethetőek egymástól a hím hosszabb teste és a nőstény szélesebb feje alapján. A hímek arcán továbbá fehér folt található. A domináns nőstények morfológiailag különböznek az alárendelt nőstényektől: a domináns nőstények mérete nagyobb.
A fajnak fontos szerepe van számos vadon élő növényfaj beporzásában, azonban fészeképítése által károsíthat fából készült ember által alkotott tárgyakat. Virágporral és nektárral táplálkoznak.
A fotó forrása: Thomas Bresson / wikipedia
A kék fadongó egyedei áprilisban vagy májusban jönnek elő a fák törzséből. Nem társas faj, nem rendelkezik királynővel. A szaporodás a domináns nőstények feladata, akik emellett önellátók: maguk keresik fel a táplálékforrásokat és építenek fészket. Más magányos méhfajokhoz hasonlóan a nőstény egyedül készíti el fészkét. Különböző korhadt fákba járatokat fúrnak és ezekben fészkelnek, de szeretik az öreg, korhadó fakerítés oszlopokat is, amelybe arasznyi mélységű lyukakat vágnak. Az akár 30 centiméteres, függőleges járatok végében sejteket építenek, s azokban helyezik el a leendő lárvák táplálékát képező, virágporból és nektárból gyúrt pollengolyócskákat. Ezekbe az egymás melletti, táplálékkal ellátott cellákba rakja le a petéket. Belőlük lesznek a lárvák, akik azonnal megéheznek, és az odakészített táplálékot el is fogyasztják. A lárvák ebben a bölcsőben telelnek át, majd tavasszal bebábozódnak, s nyár végén már kifejlett példányként repkednek. Megfigyelték korábban, hogy a kék fadongó szívesen petézik ugyanabban az oszlopban, ahol maga is meglátta a napvilágot. Késő tavasszal és kora nyáron a kék fadongó párt keres magának, illetve megfelelő fészkelőhelyet. Párzás után a nőstények alagutakat ásnak korhadó fák törzsébe, vagy régebbi járatokat keresnek fel.
Forrás:
Wikipedia
arcanum.com / ENCIKLOPÉDIA
Felső kép: Kapeter77 / pixabay
MézVilága cikkek
